Még élénken emlékszem rá, milyen büszke voltam a növésnek indul melleimre. Úgy 7-8 évesen nagy hévvel mutogattam őket az egyik kisfiúnak a napköziben a mászóka mellet. A peep-show, amit rendeztem teljesen önkéntes volt, a srácot egyáltalán nem hatotta meg az aprócska változás, amit felfedeztem magamon. Ki tudja, ha a kölyök kicsit lelkesebb lett volna az elején, minden másképp alakul. 🙂
Aztán eltelt pár év és a változás annyira szembeszökő lett, hogy már inkább probléma halmaznak tekintettem a melleimet, mintsem büszkeségem forrásának.
Szóval összességében jó-jó a nagy mell, de könyörgöm, nem lehetne egy kicsit kisebb?!
Aki már próbált kis hazánkban D-nél nagyobb kosaras melltartót venni, biztos tudja, miről beszélek. Alig lehet kapni méretben megfelelő darabot, kicsi a választék, kevés helyen árulják, ami van az elég csúnyácska.
Tovább sorolva a hátrányokat futásnál se praktikusak a méretes keblek, de ezt a problémát még csak csak megoldom azzal, hogy nem sportolok…
Természetesen nem hallgathatom el az előnyöket sem, amivel a nagy mellek járnak. Ami hirtelen eszembe jut, hogy magára vonja a férfiak tekintetét. 1-2 pluszkiló meg se nagyon látszik rajtam, mert a derekam még így is lényegesebben vékonyabbnak tűnik.
Amúgy meg kicsi vagy nagy, mit számít? Szeresse, dédelgesse és legyen büszke mindenki arra, amije van.
Tetszett a bejegyzés? Szeretnél értesülni te is az újdonságokról?Akkor iratkozz fel a hírlevelünkre!
[contact-form 4 “Feliratkozás oldalsávba”]
